Témaindító hozzászólás
|
2009.06.01. 09:05 - |
Sajtó |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Interjú Kelemen Béla miniszterelnökkel
R:Üdvözlöm Uram!
KB:Köszönöm a lehetőséget!
R:Kezdjük hát az elején...hogy is szánta rá magát, hogy politikus legyen?
KB:Nem volt nehéz rászánnom magam, hiszen már akkor rossz volt a helyzet mikor még iskolába jártam már akkor szervezkedtünk, aztán valahopgyan abba maradt. Jött a mozdonyvezetés, ott meg a mozdonyrádión keresztül szervezkedtünk itt már sikeresebben. Ekkoriban volt az a sok vasúti baleset amit természetesen mi gerjesztettünk. Azt a híreset is amikor a Dabukka-Permond között közlekedő kormányvonatot kisiklattuk Kelnába. Szép emlékeim vannak az ellenálás szervezéséről. De aztán kederült, hogy szervezkedtünk és bújkálnom kellett. Aztán felvirradt az a gyönyörű nap amikoris lelett verve a diktatúra. Akkor gondoltam rá hogy igenis indulok a választáson egy pártal, és mivel egyszerű munkás voltam ezelött hát a Munkáspártot választottam. Ennyi a történetem.
R:Elég kimerítő választ kaptam, no és most, hogy megnyerte a választást mihez kezdenek majd?
KB:Erről egyenlőre részleteket nem árulok el, mejd ha a minisztereimmel egyeztettünk utána nyílvánosságra hozzuk a kormányprogramot, és kezdődik a munka!
R:Mit szól egyáltalán a választások erredményéhez?
KB:A választási eredmény nagyon szép, remélem tudjuk is majd tartani ezt az eredményt sőt fokozni is szeretnénk, hiszen amit az ember már egyszer elkezdett nem szívesen adja föl és nem szívesen hagyja abba, mert ha más viszi tovább az már nem úgy sül el ahogy azt mi szerettük volna.
R:Köszönöm a beszélgetést!
KB:Én pedig a meghívást! |
'Vihar utáni csend' írta: Franitsek Darko, megjelent: 2010. jún. 7.,
"Amikor jószagú az ázott beton, és könnyű munkának tetszik a szél széthordta ruhák összevadászása... Szóval, mikor túl vagyunk a fergetegen, és a világ is megnyugodni látszik.
Most valahol itt tarthatunk. Választottunk... meglátásom szerint csak jók közül, így jót. Nem azért mert én is miniszter leszek, ne értsék félre! Bár... aki olvasta a könyvemet, melyről a napokban a francia elnök nyilatkozta, hogy kedvenc olvasmányai közt tartja számon (esküszöm, nem szorítottam pisztolyt a fejéhez, hogy ezt mondja!), és amely első változatának olvasója maga Arno, az ellenzék nagyágyúja volt... szóval, az a könyv én vagyok. Őszinte de nem önhitt. Csapongó, de világlátott. És... öreg... A kormány legöregebb tagja... A jó kormány legöregebb tagja. A nehezet vállaló kormány legöregebb tagja. A kihívás kormányának legöregebb tagja.
Egy nem csak képletesen erős miniszterelnök... egy volt ellenállási vezető (akivel csak levélben tartottuk a kapcsolatot, épp a napokban találkoztunk először személyesen), aki az esélyegyenlőségi tárcát kapta, és egyben az ország egyik legbátrabb embere... és egy volt diákom, aki ugyanolyan tiritarka elveket vall magáénak mint én (nem - csak - az én hatásom!), most pedig a belügyeket viheti... Egyelőre ennyiőjüket ismerem, de nekem elég, hogy a lábam szilárdan megvetve melléjük álljak!
Új alapok! A régieket lerombolták... Új egység! A juntát a túlklikkesedett társadalmunk miatt kaptuk a nyakunkba... Új konszenzus! A zsabadság nem vezet romláshoz... ha nem azt akarjuk.
Mindenkire számítok. Egymásra vagyunk utalva. Attól, hogy nekünk ez a munkánk, nem vagyunk többek, vagy jobbak, mint bárki más. Minket is el lehet érni, velünk is lehet vitázni. Sőt, kell is. Az utolsó szabad kormány a belterjes zártsága miatt gyengült meg. Nem akarok hülyeséget mondani... de a nép is akarta a radikális változást. Bár ki tudja, ebben az értelemben-e?
A lényeg, hogy vége. És hogy kezdődik."
|
|