|
Témaindító hozzászólás
|
2008.10.08. 11:14 - |
A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz. |
[218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
A haza örök,
s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel,
amely van, hanem az iránt is,
amely lehet, s lesz.
|
Millenniumi Kórus Utolsó Éneke
Ma ragyog a világ.
Ma kacag, aki lát.
Ma minden az enyém,
Ami szép itt e földön.
Ma mosolyog az ég.
Ma minden olyan szép.
A sorsnak e mesét köszönöm, köszönöm.
Csak álom ez talán.
S a boldogság után
Már holnap mostohán mered rám a valóság
Nem ébredek fel még.
Könyörgöm, ó nagy ég!
Hadd álmodjam tovább
Ezt a szép nagy csodát.
Ma ragyog a világ.
Ma kacag, aki lát.
Ma minden az enyém,
Ami szép itt e földön.
Ma mosolyog az ég.
Ma minden olyan szép.
A sorsnak e mesét köszönöm, köszönöm.
|
Millenniumi Kórus éneke
Tudd van egy gyertya a szívünkben,
van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten,ki lángra gyújthat
és meggyógyíthat,ha benne élsz.
Hordozd a gyertyát,lángoljon benned,
annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt,hadd lássák fényed,
tartsd a gyertyát,mert szükség van rád,
óvd a lángját,mert szükség van rá.
Eltévedt testvér,látod, hogy nem megy.
ahol kerested, nem égett láng.
Becsaptak téged,de ne add fel kérlek,
elszunnyadt gyertyád szikrára vár.
Istenben bízva a holnap hív ma,
nézzünk föl együtt most az ég felé.
Imában kérve, Jézus nevében
győzzük le együtt az éjszakát.
|
Gacsó Tibor Köztársasági Elnök bezárja a Millenniumi Évet
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Honfitársaim!
Kedves Vendégeink!
Végéhez ért Madenia Évének ünnepségsorozata. Ezeréves országunk méltóképpen ünepelte az államalapítás millenniumát, és érdeme szerint emlékezett meg államalapítónkról, Filemon királyról. A szent Kehely előtt milliók tisztelegtek, ezáltal fejezve ki tiszteletüket nagy királyunk előtt.
Most egy évig az egész világ Madeniára figyelt. Körünkben köszönthettük Őszentségét, XIII Benedek pápát, az ENSZ elnökét, és nagyon sok ország állam-és kormányfőjét. Köszönjük, hogy jelenlétükkel megtisztelték országunkat és ünnepségeinket. Reméljük, hogy kellemes emlékekekkel gondolnak majd vissza a Madeniában töltött napokra, s visszatérnek még közénk máskor is.
Országunk lakói fegyelmezetten, de nagy lelkesedéssel vettek részt a rendezvényeken. Hála a gondos előkészületeknek semmilyen incidens nem zavarta meg az ünnepségsorozatot. Köszönetet mondok ezért Madenia Éve fő szervezőjének, a Madén Tudományos Akadémiának, mindenekelőtt annak, aki e felemelő és emlékezetesen szép emlékévet megálmodta, és a kivitelezésében oroszlánrészt vállalt, Dr. Vérvölgyi Jázmin Elnökasszonynak. Köszönetet mondok a szervezésért a kormánynak is, és a KDSZ-nek, amely szintén fáradtságot nem ismerve közreműködött a rendezvények zavartalan lebonyolításában.
Nyitóbeszédemben kijelentettem, hogy büszkék lehetünk lehetünk országunkra és népünkre. Nos, ezentúl még büszkébbek lehetünk! Megmutattuk magunkat a világnak, és nem vallottunk szégyent! Sőt, bebizonyítottuk, hogy Madenia rászolgált a világ elismerésére, és tiszteletére. A TV csatornákon és az interneten keresztül milliárdnyi ember követte figyelemmel az ünnepségeket a világ minden táján. Én még életemben ennyi gratulációt és elismerést nem kaptam. Szinte valamennyi országból kaptam valamilyen üzenetet. Telefonon, levélben és egyéb módokon fejezték ki csodálatukat politikusok, művészek, és a tudomány jeles személyiségei Madenia és az emlékév rendezvényei iránt. Én ezeket az elismerő szavakat ezennel továbbítom az Akadémiának, Dr Vérvölgyi Jázmin Konzulnak, a kormánynak és az ellenzéki pártoknak.
Köszönetet mondok még nem utolsósorban annak a több tízezer önkéntesnek, akik rengeteg munkát fektettek abba, hogy ez az ünnepségsorozat ilyen felemelő legyen, és életreszóló élményt jelentsen a résztvevőknek.
Most végetért Madenia Éve, de csak ami az ünnepségeket illeti. Dolgozzunk azon, hogy a további előttünk álló évek is Madenia évei legyenek! Merjünk nagyot álmodni, és mindig magasabbra emelkedni! Ne féljünk a magasban, megvan hozzá az alapunk. Egy évezred munkája van mögöttünk, és tízmillió madén közös akarata, hogy még előbbre, még följebb jussunk. Kívánok ehhez kitartást, soha nem szűnő lelkesedést, és az égiek oltalmát országunk fölött!
Madenia Évének ünnepségsorozatát ezennel bezárom. Kellemes karácsonyi és újévi ünnepeket kívánok mindnyájuknak, és boldog 2036-os évet! |
2035. december 31.
|
Karácsony másodnapja
|
Karácsony első napja
|
Karácsony éjszakája
|
2035. december 24,25,26
|
Emlékezzünk Minden meghalt Lélekre...
|
Madénia fiainak emléke...
Ne késsetek harangok
siessetek csatába,
Isten tornyából szálljatok
a szegény föld sarába.
Segíts harang dörögni,
nyelved így megmarad,
most majd ágyú dörgi el
imádságodat.
Templom lett az égbolt,
csaták tere benne
a szabadság oltárához
ágyúk térdepelnek.
Nem lesz üres a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Szívünk ott fenn dobban
egy még szebb tornyodért.
Szabadság lesz a tornyod
ne félj harang, ne félj.
Add hát kölcsön nyelved
Dörgéssel beszélj.
Úgy élünk tovább,
ha most mind meghalunk,
a szabadság istenéhez
ágyúkkal imádkozunk.
Álmodtam az éjjel, puszta lett a világ.
Százezernyi sírhantra nem került virág.
Álmodtam, hogy hős anyák fiúkat siratták,
s tiltva volt az ünnep is, mikor győzött
a szabadság.
Győzni fogunk ha itt már
seregben ágyú áll.
Az obsitos harang is egyszer
Tornyába visszaszáll.
Elfeledjük majd lassan
a harcot, vérözönt,
a béke minden ágyút
haranggá visszaönt.
|
Madénia gyermekeinek ezrei haltak meg az ország függetlenségéért...
Édesanyák szívei szakadtak meg, de küldték fiaikat a NEMZETÉRT...
A képen az édesanyák emlékének sírja látható...
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban.
Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!
Mond az egyik s el nem alszik,
Sohajtása föl-fölhallszik.
Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
Édes anyám, gyujts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!
Harmadik mond, mindenik sír - -
Temetőben mozdul egy sír.
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sirból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
Arca halvány, hangj' a régi,
Fia, lyánya megösméri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
És ott viraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre tészi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni viradóra!
Visszanéz a véghatárral...
Sír megnyílik, sír bezárul.
Oh a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
|
Mindenszentek Ünnepe
|
2035. november 1.
|
Folytatódik az "utolsó felvonás"!
Madén vagyok.
Annak teremtett az ég,
S lehet bármilyen szél,
Vagy diónyi jég,
Amely elver, mint a vetést,
S hozhat a sorsom
Örök szenvedést,
Mások által közönyt, megvetést,
Általad és általam:
Halhatatlan e nép.
|
Az Akadémiai Konzul értékelése a „negyedik felvonást” illetően:
Kedves Ünneplők!
Antigonban csak becsléseket sikerült készíteni arról, hogy hány millió ember gyűlt össze Ünnepelni Madénia Évét… Az adatok több, mint négymillió embert sugallnak…
Sikerült gondmentesen véghezvinni Madénia mindenidők legnagyobb Ünnepségét.
Értékelésemet, most rövidre fogom, mert szememben örömkönnyek jelentek meg. Beszéljen helyettem a szívek hangja…
Köszönet mindenkinek, hogy félretéve a nézeteltéréseket együtt Ünneplünk és nem bántjuk egymást, hanem örülünk egymásnak.
Hamarosan folytatódik az Ünnepségsorozat utolsó „ötödik felvonása”.
Dr. Vérvölgyi Jázmin |
Vége a "negyedik felvonásnak"!
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
